Senkinek nem kell bemutatni Cegléden Tóth Norbertet, vagy ahogy mindenki ismeri „Gepát”. A 37-ik életévében járó sportember lassan 20 éve kötődik minden szállal a helyi kézilabdához és természetesen a városhoz, hiszen kisebb megszakításokat kivéve, gyakorlatilag a teljes sportpályafutásában szülővárosát szolgálta. Igazi lokál patriótaként tekinthetünk rá, azonban most egy új és egyben nagy lehetőség apropóján szögre akasztja a Ceglédi KKSE mezét és az NB I/B-ben szereplő kecskeméti felnőtt kézilabdázóknak lesz a vezetőedzője. A ceglédi évekről, évtizedekről, illetve a jövő kihívásairól beszélgettünk.
Lehetne ez már közel 30 év kézilabdázás is…
Így igaz, viszont – sokan meglepődnek – én rendkívül későn, 18 évesen kezdtem el kézilabdázni, mivel egészen addig a labdarúgás volt az első számú sportom. Ványi Zsolt irányítása mellett nagyon jó kis utánpótlás foci csapatunk volt Cegléden, szép eredményeket értünk el a fiúkkal én kapusként próbáltam hozzátenni a meccsekhez. Természetesen családom révén ismertem a kézilabdás miliőt is. Édesapám és nagybátyám is a ceglédi NB I-es, NB I/B-és felnőtt csapatok tagjai voltak, így azért túlzás lenne azt állítani, hogy teljesen ismeretlen volt a sportág. (nevet) Azonban az első kézi edzésemre már ténylegesen majdnem „felnőttként” mentem le, így kezdetben volt egy kis lemaradásom.
Viszont hihetetlen gyorsan pótoltad az elmaradt éveket és lettél pillanatokon belül a felnőtt csapat tagja!
Ifiben kezdtem el a tréningeket. Jakab „Jakszi” László és Kökény István kezei között pallérozódtam és kezdtem megtanulni a kézilabdázás alapjait. Ekkor még a posztomat is kerestük, ami végül is hamar meglett, hiszen fél év edzés után már a felnőtt NB I/B-és Cegléddel edzhettem, mint balátlövő. Hihetetlen belegondolni, hogy ma már 7 évesen szivacskéziznek a srácok, profi képzést, körülményeket kapnak itt a ceglédi utánpótlásban is. Nekem ezek ugyan kimaradtak, volt viszont egy olyan számomra (és sok ceglédi számára is szerk.) kultikus „aranycsapat” akiktől élmény volt tanulni és az ember köztük egyből magába szívta a sportág finomságait.
2003/2004-es szezont írjuk ekkor, mesélnél arról a csapatról és az első éveidről?
Én azt gondolom, a ceglédi kézilabdázás egyik legszebb korszakába sikerül bele csöppenem. Nagyon más időszak volt ez, hiszen a csapatunk 70-80% tősgyökeres ceglédi volt, ami ma már szinte elképzelhetetlen, nem csak itt, az ország többi kézilabda műhelyében is. Senkit nem szeretnék kihagyni, de név szerint olyan helyi kézis legendák mellett tudtam akkoriban fejlődni, mint a Kovács Gergő, Tündik Zoltán, Molnár István, Magyar Péter és Nagy Péter fémjelezte csupa helyiekből álló csapat. Azt gondolom, ez rendkívül sokat, adott nekem a későbbiekre nézve, hiszen ezután sok-sok szezonban sikerült a Ceglédi KKSE stabil tagja lenni.
Több emlékezetes szezonban volt részed, kiemelnél pillanatokat?
Az első időszak a felnőttek között eredmények szempontjából egy hullámvasút volt, hiszen többször lifteztünk, – volt hogy rajtunk kívülálló okok miatt – azonban mindig sikerült egy jó csapatot összerakni akit szeretett a közönség és akik nem mellesleg eredményesek voltak. Végül Kökény István vezetésével elindultunk egy olyan úton, ami csupa sikerrel volt kikövezve és végül az NB I-be való feljutást eredményezte. Ez ismét egy hihetetlen időszak volt, nem győzöm hangsúlyozni a helyi nevelésekkel, akik már az NB II-ben is Cegléden voltak. (Varga „Vargi” Péter, Benke Viktor) Ez a feljutó év volt az (2011/2012-es szezon) amikor tényleg minden klappolt, nem csak a pályán, hanem szinte mindenhol.
Azért az NB I-es évek se voltak semmik, hogy élted meg őket?
Közös álma volt ez mindenkinek, a legmagasabb osztályba feljutni annyi nehéz és hullámzó év után. Ha már itt voltunk, úgy volt a csapat vele mindenki ellen a maximumot hozzuk, ezért is lettünk mások számára, főleg Cegléden egy kellemetlen csapat. A PLER-el kialakult egy óriási viaskodás, de többek között az akkor már remek brigáddal rendelkező Balatonfüredet is sikerült verni és olyan világklasszisokat felvonultató Szeged bajuszát sikerült meghúzni (32-30-ra kaptunk ki Szegeden) akik ellen a tisztes helytállás is már megsüvegelendő volt. Ehhez persze kellett a számomra egész országban egyedülálló ceglédi közönség is, akik tényleg szinte egy plusz játékost jelentettek. Engem különösen motivált és ezúton is köszönöm nekik a sok biztatást. Az NB I-ben aztán megragadtunk és ekkor sikerült a saját teljesítményemet nézve a legtöbbet kihoznom magamból.
Ha már saját teljesítmény, maradt benned hiányérzet?
Úgy érzem, ahogy mondtam is, ami ezzel a késői kezdéssel bennem lehetett, azt kihoztam magamból. Mindig is nagy küzdőnek vallottam magam, akinek folyton bizonyítani kellett, hogy helye van a csapatban és aki mindig vért izzadva tett is azért, hogy ott is ragadjon. Soha nem kaptam a sportéletbe ingyen semmit, úgy hogy büszke vagyok arra, hogy igen is megdolgoztam a sikerekért. Itt szeretném megemlíteni Nagy Károly edzőmet, akitől talán a legtöbbet tanultam a kézilabdáról, hiszen már felnőtt játékosként mutatott rá olyan dolgokra, ami után szó szerint egyszerűbb lett minden a pályán. Persze halkan ott motoszkál bennem, mi lett volna ha sokkal hamarabb kezdem és már gyerekként megtanulom azokat a „finomságokat” , amit mások felnőttként már hoztak zsigerből magukkal. Azonban így ismételten kompenzálnom kellett az akaratommal, ami azért szerintem sikerült is.
A játékos pályafutásod mellett hamar belekóstoltál az edzősködésbe is!
Igen, fiatalon húszon évesen már megkezdtem ezt az oldalát is a kézilabdának. (itt tennénk hozzá, hogy „Gepa” még ahhoz a generációhoz tartozik, akik a profi sport mellett is végig a magánéletben is dolgoztak! szerk.) Cegléden gyakorlatilag az összes korosztályt végigjártam, itt lépésről-lépésre lehetett fejlődni. E mellett a női szakágban is kipróbáltam magam így az elmúlt 10 év edzősködése is színes, jó élményekkel teli volt.
Azonban most egy újabb nagy lépcsőfokra léphetsz rá, mesélnél a kecskeméti kinevezésedről?
Nem titok már, hogy a következő szezonban szüneteltem a játékos pályafutásom és először életemben egy felnőtt férfi csapat vezetőedzőségét vállalom el Kecskeméten. Óriási kihívás lesz ez az NB I/B-ben, hiszen egy rendkívül fiatal társaságot kapok a kezembe, akikkel rengeteg munka lesz. Azonban mindig is szerettem a nehéz feladatokat, ez is az, azonban ilyen fiatalon egy ilyen lehetőséget nem lett volna szabad elszalasztanom. Sokan biztatnak, szeretnék itt is bizonyítani.
Láthatunk még valaha játékosként akár Cegléden?
Soha nem mond azt, hogy örökre vége én sem teszem ezt. Én őszintén érzek magamba még erőt, hogy tudjak játszani, persze azt is tudom, hogy a pályafutásom végén járok, de remélem, egyszer még magamra ölthetem a Cegléd mezét. Annyi mindent köszönhetek a kézilabdának: a rengeteg hihetetlen élmény mellett a barátaim többségét is ennek a gyönyörű sportnak köszönhetem. Én nem szeretnék még köszönni, de most egy új korszak jött el az életemben, itt szeretnék most a maximumot nyújtani és ismét megmutatni, hogy munkával, alázattal, bármit ellehet érni!
Sok siker kívánunk Gepa Kecskeméten is és ne feledd, Cegléd mindig visszavár!