Nagy utat járt be Kis Róbert elnök 2018 óta. Ekkor került a ceglédi férfi kézilabdázás élére és lett a klub új vezetője. Úgy hozta a sors, hogy mélyről kellett újraépítenie az egyesületet, de ő vállalta a nem kis feladatot! Covid időszakot, NB1-ből való búcsúzást kényszerült túlélni és alapjaiban kellett újraépítenie az utánpótlás bázist. Emellett a csarnoképítés kényszerű költözésének koordinálása is ráhárult, így összességében nem egyszerű éveken van túl. Azonban a kemény, szisztematikus munka mindig meghozza a gyümölcsét. Az immár névadó szponzorral rendelkező HÉP-Cegléd, hamarosan egy mindent kielégítő új csarnokába költözhet Cegléden, a felnőtt csapat óriási hajrát bemutatva felkerült ismét a legmagasabb osztályba és immár 350 kézilabdázó gyermek sportol a klub kötelékében. Beszélgetésünkben az elmúlt évekről, az idei szenzációsan záródó szezonról és természetesen a jövőről beszélgettünk.
2018 nyarán nem kis feladatot vállaltál magadra, hogy látod érdemes volt belevágni az elnökségbe?
- R. : Lassan négy éve vezetem Cegléd és a térség egyik legnépszerűbb, legpatinásabb sportklubját és azt tudom mondani, egy ilyen feladat elvállalása nem csak akarat kérdése, itt szenvedéllyel kell szeretni a munkád! Nemes feladatot vállalsz el és egyben nagy felelősséget, így amikor felkért az előző vezetés, én is hosszasan mérlegeltem, hogy döntsek. Azonban mind a hozzám közel állók, mind a városvezetés, mind a térség országgyűlési képviselője támogatásáról biztosított, így belevágtam a munkába! Őszinte leszek, nem gondoltam elsőre én sem, hogy mekkora fába vágtam a fejszémet, de nem vagyok az a feladós fajta, szeretek küzdeni, így ha kemény éveken is vagyok túl, egy percig sem bántam meg, hogy belevágtam a ceglédi férfi kézilabdázás vezetésébe.
Mit tűztél ki elsődleges célként elnökséged kezdetekor?
- R. : A legfontosabb volt a klub anyagi helyzetét stabilizálni. Itt egy sok éves tervvel kellett előállni, hiszen úgy kellett folyamatosan működtetni az egyesületet, hogy közben a múlt sarait kellett rendbe hozni. Ez volt az egyik legmegterhelőbb munka, hiszen az egyesületnek, a városnak felnőtt csapatra (nem is akármilyenre! szerk.) szüksége van, viszont ennek a fenntartása megint nem kis feladat. Nyilván sokkal egyszerűbb dolgom lett volna, ha nulláról indulok és csak az építkezéssel kellett volna foglalkoznom. Viszont panaszkodni se szeretnék, én vállaltam el az elnökséget és ha mínuszról is indultunk, most már elmondhatom: évről-évre, nagy küzdelmek árán, de egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy egy stabil hátterű férfi kézilabda klubja legyen Ceglédnek.
Az első éveid a felnőtt csapat eredményességének szempontjából igazi hullámvasutat hoztak, hogy élted ezt meg?
- R. : Mindig úgy gondolkoztam, ahogy ide kerültem, hogy Ceglédnek az NB1-ben a helye és pont. Ez a klub, ez a közönség, ez a város azt gondolom, rendelkezik a férfi kézilabdában egy olyan patinával, amellyel nagyon sokan csak szeretnének az országban, így nem is volt kérdés, hogy az alapvetés mindig az volt a fejemben: a Ceglédnek az első osztályban a helye. E szerint is dolgoztam, minden egyes évben legyen szó NB1/B-ről, ahol csak is a feljutás lehetett a cél, vagy NB1-ről ahova soha nem feltett kézzel kerültünk. Természetesen voltak olyan pillanatok, a legnehezebb pontok, hogy elgondolkozott az ember, lehetséges e, a mi hátterünkkel stabil elsőosztályú csapatot működtetni? Ilyenkor, ezeknél a kicsit borús pontoknál, mindig kaptam újra megerősítést azoktól az emberektől, akik már az elnökké avanzsálásomat is támogatták. Ez sokat jelentett és egyfajta biztosítékot, nem csak én szeretném, meg a szurkolók, hogy top kézilabda legyen a városunkban, hanem a lokálpatrióta város és országvezetők is.
Mielőtt a 21/22-es szezonra rátérnénk, mesélj kicsit az utánpótlás helyzetéről!
- R. : Az itt elért eredményekre rendkívül büszke vagyok, hiszen talán itt az egyik leglátványosabb az elmúlt évek fejlődése. Szerettünk volna itt az „Alföld kapujában” a legmeghatározóbb utánpótlásműhelyé válni. Ehhez első körben egy remek edzői gárdát kellett kialakítani, ami sikerült, hiszen remek pedagógusok, szakemberek képzik a srácokat. A toborzás része volt a nehezebb feladat. Itt jó pár tárgyalás után született meg az egyesség. A térségi összefogás eredményeképp pedig, több általános iskolával, várossal, sikerült kölcsönös gyümölcsöző kapcsolatot kialakítani. Így immár 350 aktív utánpótlás kézilabdázónk van! Ebből adódóan 10 korosztályban 20 csapatot versenyeztetünk.
Eredményességben hogy áll a ceglédi kézilabda utánpótlás?
- R. : Az körvonalazódik, hogy a legkisebbektől, avagy szivacs kézisektől kezdve, az U15-ös korosztályig bezáróan ott tudunk lenni az ország 10 legjobb utánpótlás műhelye között! Rengeteg tehetséges gyermek kerül ki a kezeink közül, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy évente átlagban 5-6 srácot visznek el tőlünk az ország legjobb akadémiái. Ez egyrészt nagy büszkeség, hiszen visszaigazolja a klub jó szakmai munkáját, másrészt kicsit „fejfájást” is okoz a serdülő és ifi korosztályokba, hiszen itt értelemszerűen már kevesebb fővel tudunk neki vágni a bajnokságoknak. Azonban rendkívül büszke vagyok rájuk is, hiszen így is minden évben van egy-egy játékos, aki innen is be tud mutatkozni a felnőttek között az első csapatban. Nem teljesen utánpótlás, de mégis szorosan kapcsolódik hozzá az a tény, hogy az ifiből kiöregedő sportszerető srácoknak is szeretnénk alternatívát nyújtani a felnőtt másodikszámú csapatunkkal, ahol szintén remek kis csapat jött össze az évek folyamán. Akik szeretnének továbbra is kézilabdázni, tanulás, munka mellett sport szeretetből, azok itt megtehetik.
Térjünk rá a 21/22-es NB1/B-és szezonra, ami filmbe illő forgatókönyvet hozott!
- R. : No meg jó pár álmatlan éjszakát nekem!(nevet) Ezt kevesen tudják, de a számomra is rendkívüli csalódással végződő, peches kiesésünk után ismét alapjaiban kellett újra gondolni tavaly nyáron a felnőtt NB-és ceglédi kézilabdát. Többször elmondtam, véleményem szerint bennmaradni könnyebb az NB1-be, mint feljutni az NB1/B-ből és erre az idei év se cáfolt rá, hiszen minden idők egyik legkiegyenlítettebb NB1/B-és bajnokságát hagytuk magunk mögött. Alapvetőleg az idei szezonnak egy stabil, de előzetesen középmezőnybe predesztinált csapattal vágtunk neki. Sokan az országban, abban a téveszmében voltak, hogy a Ceglédnek a legjobb az anyagi helyzete a másodosztályban. Sajnos azt kell mondanom, nagyon is tévedtek, anyagilag a toptól távol vagyunk, viszont szakmailag azt gondolom a legjobbak között. Így végül Nagy Karcsi vezetőedzővel közösen, egy olyan keretet kellett kialakítani, ami nem 18-20 főből áll, mint sok-sok helyen. Mi kockáztattunk, – az anyagi helyzetünkből fakadóan is -12 fős rendkívül szűk, de annál minőségibb kerettel vágtunk neki a bajnokságnak, ami végül bejött. Itt teszem hozzá, ennyi mélységet, majd magasságot talán még egyetlen szezonban sem éltem meg. Jól indultunk, aztán a covid vírus megfelezte az amúgy is szűk keretünket, majd beütött egy sérüléshullám, így a tavalyi esztendő végére gyakorlatilag elfogytunk. A csapat ennek ellenére is helyt állt: volt, hogy edző nélkül, majd 6 mezőnyjátékossal, kölcsön kapussal (amit ezúton is köszönünk a Gyöngyösnek) kellett kiállnunk bajnoki mérkőzésre, de a legrosszabbat se tudtuk egy esetben elkerülni, amikor sajnos teljesen elfogytunk és le kellett mondanunk a bajnoki mérkőzésünk. Nekünk jól jött a téli szünet, rendezni tudtuk a sorainkat a sérültjeink vissza-vissza téregettek, illetve e keretet is megfrissítettük. Volt fájó távozó Ács Péter személyében, de az érkezők oldalán (Juhász, Bendicsek, Gráf) minőségben tudtunk erősíteni. A tavaszi hadjárat, nem a legjobban indult, de én végsőkig bíztam a csapatban, akkor is amikor már sokan temetni kezdtek bennünket. Végül nem is beszélném túl, óriási győzelmi sorozat az alapszakasz végén, amivel biztosítottuk az év elején elvárt célt a felsőházba jutást.
Meglett a felsőház, alapvető volt, hogy innen a cél az NB1-be való visszajutás?
- R. : Ez egyáltalán nem volt így megfogalmazott elvárás, a győzelmi sorozatunk ellenére is földön jártunk és tisztában voltunk vele, hogy az összevont felsőház más kávéház lesz, mint az alapszakasz. Továbbra is szűk kerettel dolgozott Nagy Károly és amint láthattuk nem minden esetben kapta meg a kölcsönjátékosokat sem. Így a felsőház élmezőnyét tűztük ki célul, de én titkon bíztam benne, hogy meglehet itt az első két, feljutást jelentő hely is. A fiúk végül sokszor erődemonstrációt tartva minden számításunkat felülmúlva, a felsőházban azt gondolom a legjobb teljesítményt nyújtva kiharcolta a feljutást. Nincs bennem hiányérzet a bajnoki címet illetően, mivel ez a csapat olyan mélységből jött fel és érte el ezt a remek eredményt, ami mindenért kárpótol.
A szezon vége fele, új névadószponzorra lett a csapatnak. Mesélnél erről?
- R. : Régóta dédelgetett álma volt a klubnak, hogy egy olyan biztos alapokon nyugvó fő támogatója legyen, mint a HÉP. A szezon végére Földi László országgyűlési képviselőnk segítségével sikerült is megtalálni a sportért mindig elhívatott HÉP-et, akik támogatásunkról biztosítottak az aktuális szezonra. Mondanom se kell, itt fogalmazódott meg bennem az is, hogy bizonyítanunk kell és meg kell mutatni, hogy nem csak top NB1/B-és csapat vagyunk, hanem a legjobb, így innentől a fejembe már a feljutás volt a cél. Visszatérve névadó szponzorunkra, nagyon remélem, hogy ez egy hosszútávú együttműködés lesz. Ebben bízva is vágtunk neki az NB1-es kalandnak. Ez a tényállás sokáig kérdéses volt, de ennek a döntésnek a hátterében-nagyban hozzájárult az, hogy a térség országgyűlési képviselője támogatásáról biztosított. Persze ez egy sok lépcsős tárgyalási folyamat volt, bízom benne, hogy sikeres működésünk érdekében segít ebben ismét a város, illetve ország vezetők, hiszen amint mondtam is Földi László – aki a sportért mindig is elhívatott volt – nem kevés segítséget nyújtott ez idáig is. Bízom benne, hogy a kölcsönös bizalom és a közös építkezés továbbra is működni fog.
Idén újra NB1! A jövő szezon milyen lesz, mik a tervek?
- R. : Újra első osztály, újra nagy feladatok, de egy biztató jövőkép kezd körvonalazódni nálam. Nem titok Nagy Károly vezetőedzővel képzelem el a csapatot, hiszen Karcsi túlzás nélkül az ország legjobb edzői között van. A szakmai munkában lett egy „kis” változás, az új szakmai Császár Gábor lett. Annyit elöljáróban elárulhatok róla, hogy nagyon sokat várok az ő munkájától, hiszen a személyében egy nemzetközi szinten is bizonyított, sok tapasztalattal rendelkező egykori világklasszis kézist köszönthetünk. A keretünket illetően is lesznek változások, de alapjaiban nem akarjuk felforgatni a csapatot, a mag mindenféleképpen megmarad. A fiatalításon lesz a fő hangsúly, hamarosan itt is bejelentések várhatóak, lassan felgyorsulnak az események itt az uborkaszezon közepén. A cél az, hogy egy három éves ciklus végére egy stabil NB1-es csapata legyen Ceglédnek.
Végezetül a hosszútávú terveidről beszélnél?
- R. : Többször érintettem már, de szeretném megint kiemelni: a legfontosabb továbbra is, hogy egy olyan biztos anyagi alapokon nyugvó kézilabda klubot alakítsunk ki Cegléden, ami hosszú távon tervezhet. Szeretném, ha a lokálpatrióta helyi vállalkozók még közelebb éreznék magukhoz a csapatokat, avagy még inkább segíteni tudnák a munkánkat. Mindenképp nagy segítség lesz ebben az új csarnokunk, hiszen végre haza költöznek a csapatok, az egyébként remek ideiglenes otthonként működő Abonyról. Az új csarnokban szeretnénk már a következő szezon NB1-es meccseinek a nagyrészét lejátszani! Ez egy új dimenziót, egy új fejezetet hozhat a klub életében. A mindig lelkes közönségünk is újra teljes erőbedobással, hazai pályán buzdíthatja a fiúkat, ami külön öröm és egyben segítség lesz nekünk. Bízom benne, hogy az új csarnok és vele együtt egy jó NB1-es felnőtt kézi csapat sok embernek kinyitja a szemét, hogy micsoda társadalmi erővel bír a sport! Szeretnénk azt bizonyítani, amit a kézilabda felső vezetése is mindig kiemel: „Az ország kézilabdázás térképén a Ceglédnek helye van!” Úgy kezdtem: a ceglédi férfi kézilabdának patinája, múltja van. Mi szeretnénk ezt a hagyományt tovább vinni és egy olyan fényes jövőt kialakítani, amire minden egyes ceglédi ember majd büszke lehet!