Hogyan kerültél a Ceglédi KKSE kötelékébe?
Még ifjúsági játékosként érkeztem a klubhoz 2015-ben. A korosztályos csapatokat végig járva volt lehetőségem a felnőtt csapattal is edzeni, azonban éreztem, hogy sajnos a profi szintet nem fogom tudni elérni. Az utánpótlásból kiöregedve lehetőséget kaptam, hogy az egyesületnél dolgozhassak, sőt a klub segített a középfokú edzői képzés elvégzésében, ami után már utánpótlásedzőként is dolgozhattam. Később a szakedzői diplomám megszerzésénél is számíthattam a klub támogatására.
Mik voltak az első benyomások?
Az első benyomásom emlékszem az volt, hogy úgy éreztem, mintha már több éve Cegléden éltem volna. A csapattársaim egyből befogadtak, sőt fél év elteltével már csapatkapitánynak is választottak. De nemcsak a sportban éreztem a pozitív változást, hanem az iskolában is, ahol Tóth Tiborné, a ceglédi kézilabda Vera nénije és Hegedűs Mária tanárnő a kezdetektől fogva segítőkész, kedves és megértő volt velem. Kezdetben Müller Jani családjánál majd az Imregi Feciéknél töltöttem a hétvégéket, ahonnan szintén csak szeretetet kaptam, fogadott gyerekük lettem. 17-18 évesen 180 km-re az otthonomtól és családomtól ez nagyon sokat jelentett nekem.
Kik segítették a munkádat?
Szerencsésnek mondhatom magam, mivel tényleg azt éreztem, hogy mindenki a szárnya alá vett. Jakab László és Varga Péter rengeteget segített nekem és ők voltak azok, akik akkor álltak mellém és bíztak bennem, amikor még egyes „barátaim” is hátat fordítottak. Ezt sose fogom tudni meghálálni nekik, de azért igyekezni fogok. Mindenképpen ki szeretném emelni még Tóth Norbertet (Gepát) Dengi Zoltánt és Dávid Sándort, akik szintén terelgettek/terelgetnek az úton szakmai- és magánéleti tanácsokkal egyaránt. Továbbá Darázs Tímea Enikő volt az, aki a bürokrácia furfangosságaiban mindig segített. Mindemellett számíthattam a többi kollegámra is, valamint a szülőkre egyaránt, ami nagyban megkönnyítette a munkámat. Fiatal korom ellenére elfogadtak, bíztak bennem és mindenben segítettek, így azért nekem is egyszerűbb volt a helyzetem. Végül, de nem utolsó sorban megemlíteném a technikai vezetőt, Szilágyi Józsefet, akivel még együtt kezdtünk el a klubnál dolgozni. Örülök, hogy ő is megtalálta a számításait.
Mely eredményekre vagy a legbüszkébb?
Ha konkrét eredményt kell kiemelnem, akkor az U14 I. osztályban elért 9. helyezést mondanám, amikor is több első osztályú klub utánpótláscsapatát utasítottuk magunk mögé. De sokkal nagyobb eredménynek könyvelem el azt, amit elértünk a játékosaimmal az évek során. Barátságok köttetek, igazi családdá alakultunk, ami nálam mindig is fontos tényező volt a csapatépítés során. Büszke vagyok a srácokra!!!
Voltak forduló, illetve meghatározó pontok a 7 év során, ha igen melyek?
Volt egy pár meghatározó pont, gondolok itt arra, hogy Ceglédre kerültem, hogy elkezdhettem a klubnál dolgozni, hogy ezalatt megszereztem a szakedzői diplomámat. De igazi fordulópont talán az volt, amikor elnök váltás történt a klubnál. Kis Róbert elnök ugyanis a kezdetektől komolyan vette a céljaimat és segített azok eléréséhez közelebb kerülni, amiért nagyon hálás vagyok. Persze voltak jobb és rosszabb periódusok a klub életében, amiket sokszor nehéz volt átvészelni, de végül átlendültünk ezeken. Bízom benne, hogy a jövőben nem lesznek hasonló problémák a klub életében.
Megszeretted a várost?
Teljes mértékben. Az otthonommá vált. Megszerettem a várost, az embereket, a szurkolókat a sportolókat, mindent. Cegléd az a város, ahol szeretném, hogy a leendő gyermekeim felnőjenek, ezért mindenképpen Ceglédre tervezem a családi házunkat. Ide kötnek a barátaim, a keresztfiam, illetve a feleségem tősgyökeres Ceglédi, szóval ez is a város mellett szól.
Hogyan tovább? Tervezed, hogy visszatérsz?
A következő időszakban az osztrák első osztályban szereplő BW Feldkirch felnőtt női csapatának másodedzője, míg a szintén első osztályú női, ifjúsági csapatának vezetőedzője leszek. Maximalista vagyok, teljes mértékben szeretnék maradandót alkotni, mint edző. Számomra ez nem munka, hanem szenvedély. Skaliczki László, volt szövetségi kapitány is Újkígyósi, akárcsak én, szóval a példa előttem van. A céljaim elérése érdekében a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy egy külföldi kitérő mindenképpen hasznomra válik mind önmagam képzése, mind a karrierem menedzselése szempontjából. Nyílt „titok”, hogy tervezek még Cegléden dolgozni sőt, később szeretném majd a felnőtt csapat sikereiben is kivenni a részem, persze ehhez még nagyon sokat kell tanulnom, fejlődnöm. Szeretném azt a klubot és azt a várost segíteni, amely ennyi szépet adott nekem. Ameddig távol vagyok, követni fogom az eredményeket és szurkolni fogunk a feleségemmel a klubnak! Hajrá Cegléd, csak a sárga és a kék!