„Minden erőmmel azon leszek, hogy a Cegléd előre lépjen a bajnokságban!”
Juhász Károllyal beszélgettünk.
Az elmúlt héten egy régi-új kézilabdás ismerőst köszönthetünk Cegléden. Egy olyan fiatalembert, akit mind a pályán, mind a kézis ’csatatéren kívül higgadt, tisztelettudó emberként ismerhettünk meg. Nem mellesleg olyan sportember tért vissza városunkba, akit a pályán soha nem érhette az a vád, hogy nem ad bele apait-anyait. Mi pedig – mint a Ceglédi KKSE szimpatizánsai – nagyon tudjuk tisztelni és szeretni az ilyen játékosokat. Márpedig Juhász Karcsi ilyen kézilabdás, aki féléves csurgói kitérő után újra a Ceglédi KKSE sikereiért fog harcolni, a helyi szurkolók legnagyobb örömére! Üdv, újra itthon Karcsi!
J.K. : – Nagy szeretettel üdvözlök én is mindenkit! Jó újra Cegléden lenni, bár őszinte leszek, olyan érzésem van, mintha el se mentem volna.
Ceglédi KKSE: – Márpedig 4 szezon után, tavaly nyáron egy kis időre elköszöntél városunktól, hogy telt az elmúlt fél éved?
J.K. : – Igen, miután úgy gondolom kissé balszerencsésen kiestünk az első osztályból a Cegléddel, jött több megkeresés is az Nb1-ből, amelyek közül a csurgói volt a legszimpatikusabb. Nehéz szívvel hagytam itt a Ceglédet, hiszen nem titok: ennyi idő alatt nagyon megszerettem az itteni miliőt, ami a kézilabdát körülveszi és többször megfogalmazódott már bennem, hogy itt szeretném letenni a lantot és befejezni a pályafutásom. A csurgói történetre visszatérve, az ide igazolásom folyamán semmilyen akadályt nem gördítettek elém a ceglédi vezetők, amit köszönök nekik: Csurgón úgy nézett ki, minden adott ahhoz, hogy egy remek csapat, szép eredményeket érjen el. Bevallom, nagyon szerettem volna még egyszer egy ilyen kaliberű együttesben megméretnem magam, de az élet másképp alakította a dolgokat és a keret erőssége ellenére nem hoztuk azt amire hívatottak lettünk volna… Nem mellesleg én is igen hamar, a bajnokság elején súlyos sérülést szenvedtem, így nem a legszerencsésebben alakultak a dolgok. Ettől függetlenül itt szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni az ottani félévet a Csurgónak, külön szeretném megemlíteni Ferit, az ottani fizioterapeutámat és Andit a gyógytornászomat, akik gyakorlatilag 100%-os állapotba hozták vissza a sérült vállamat.
Ceglédi KKSE: – Akkor mondhatjuk, hogy egy egészséges, motivált Juhász Karcsit láthatunk majd újra Cegléden? –
J.K. : Mi az hogy! Mindig is imádtam játszani, azt gondolom, hogy egy sportolónak, az egyik legnagyobb motivációs tényező az éles mérkőzéseken való szereplés, bizonyítás. Márpedig az elmúlt félévben – az előzőekben is említett okok miatt – kevesebb játékpercet tölthettem a parkettán. Tavasszal az a célom, hogy minél több játékidőm legyen, minél jobban élvezzem a kézilabdát. A „ringrozsdát” már a felkészülés alatt szeretném lepucolni magamról, és az éles bajnokikra, egy extra motivált játékost láthatnak majd személyemben a Cegléd szurkolói, reméljük a jó játékkal sem maradok adós!
Ceglédi KKSE: – Ebben mi biztosak vagyunk! Kérlek mesélj még a visszatérésed körülményeiről! –
J.K. : – Miután Robiék (Kis Róbert CKKSE elnök, szerk.) megkerestek télen, nem sok kétség merült fel bennem, hogy szeretnék visszatérni Ceglédre. Ebben a döntésemben nagy szerepe volt – a vezetőségen túl – Nagy Károly vezetőedzőnek, akivel azt gondolom, remek kapcsolatot ápolunk és természetesen nagyon tisztelem is Karcsit. Nem mellesleg a csapat 80%-át ismerem, régi jó társakhoz térek vissza, akikkel nem nulláról kell kezdeni az ismerekedést a pályán. A család közelsége is feldob, Ceglédről minden könnyen elérhető, sokkal flottabb a magánéletem is így.
Ceglédi KKSE: – Gondolom lassan 5 év ceglédi élet után a várost se kellett bemutatni? –
J.K. : – Szerencsére nem, az itteni kézilabdás évek alatt tényleg szinte második otthonommá vált a város. A pályán kívül is rengeteg ismerőst és barátot szereztem. Mondhatni tehát, hogy több szállal kötődök Ceglédhez, ezért is külön öröm, hogy újra az itteni sikerekért dolgozhatok.
Ceglédi KKSE: – Ha már munka, hogy készültök a tavaszi félévre? –
J.K. : – Heti kilenc edzés van a repertoárban plusz az edzőmeccsek, így azt gondolom nem lesz gond a felkészüléssel, belecsaptunk az újévben a munkába.
Ceglédi KKSE: – Mit vársz most a csapattól a bajnokságban? –
J.K. : – Mindenféleképpen javuló játékot, ami alsó hangon is remélem felsőházat fog hozni, ennek kell lenni a minimális célnak. Nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni, így nem tudok mondani elvárt helyezést. Azonban ha teljesítjük, a felsőházat térjünk vissza a kérdésre és ígérem válaszolni fogok konkrétabban.
Ceglédi KKSE: – Most, hogy visszatértél, hogy látod a ceglédi kézilabda jövőjét? –
J.K. : – Elég sok helyen megfordultam a magyar kézilabda világában, de őszintén mondom Cegléd az a város, ahol tényleg úgy szeretik az emberek a kézilabdát, hogy az-az NB1-be predesztinálja őket. Nem olyan rég sikerült már feljutni a csapattal az első osztályba, remélem, hogy pár éven belül, újra feljutást ünnepelhet majd a város. Itt lesz az új csarnok is, amit azt gondolom egy emberként, izgatottan vár az összes sportbarát!
Ceglédi KKSE: – Végezetül, te hogy látod a jövődet Cegléden és mit üzensz a szurkolóknak? –
J.K. : – Fél éves szerződést kötöttem a Cegléddel, most csak erre az időszakra koncentrálok, de bármi előfordulhat, ahogy beszélgetésünk elején is említettem akár az is lehet, hogy itt fogom befejezni a pályafutásomat. Addig viszont még van időm, ameddig pedig a pályán vagyok és a Cegléd sikereiért harcolok, szeretném kiszolgálni úgy a közönséget, hogy aki kijön a meccsünkre azt tudja mondani: következőleg is jönni fog és akár hoz magával még egy embert! Egyszóval szeretném, ha Cegléden újra kézilabda láz lenne, mindent elfogok ezért követni a játékommal és remélem, jönnek is a sikerek! Rajtam nem fog múlni! Hajrá Cegléd!