Első élmények a sportról, kézilabdáról?
Székesfehérvári vagyok, ami ugye igazi sportváros, szinte minden sportágban: legyen az jégkorong, labdarúgás, kosárlabda első osztályú felnőtt csapata van a városnak. Nálunk a kézilabda inkább a női szinten volt preferálva. Én is ezáltal viszonylag későn 13-14 évesen ismerkedtem meg a kézivel, addig inkább fociztam a Vidi utánpótlásában.
Hogyan jött a váltás?
Édesapám ugyan alacsonyabb osztályokban kézilabdázott, de szerintem titkon mindig örült volna ha a szeretett sportága felé kanyarodok. Persze nem erőltetett semmit, de úgy hozta az élet, hogy egy téli napon elnéztem fehérváron egy kézi edzésre. Finoman szólva is ott ragadtam és onnantól kezdve már csak ez a sportág létezett számomra.
Hogyan volt tovább, meddig maradtál szülővárosodban?
Hamar belecsöppentem a sűrűjébe, pár éve alatt a serdülőtől felfele az összes korosztályt végigjátszottam és már 16 évesen bedobtak a mély vízbe, hiszen bemutatkozhattam az NB I/B-ben a felnőttek között. Emlékezetes marad a debütálás, hiszen sikerült még gólt is szereznem, nekem ez a momentum ilyen fiatalon sokat jelentett.
Jött is a továbblépés, méghozzá egy remek csapathoz!
Igen, a Balatonfüred csapata ekkor már utánpótlás szinten ismert, jött is tőlük a megkeresés, mi lenne, ha átigazolnék hozzájuk. Nem sokat vacilláltam, váltottam és ez egy remek döntésnek bizonyult a fejlődésem szempontjából.
Balatonfüreden is rögtön a felnőttbe kerültél?
Itt azért jóval hosszabb folyamat volt, ameddig felépítettek arra a szintre, hogy az NB I-es nagycsapatban is bemutatkozhassak. Kezdetben Kárpáti Krisztián kezei alatt – akinek rengeteget köszönhetek – egy remek ifi verbuválódott össze akikkel túlzás nélkül mindent megnyertünk az országban utánpótlás szinten. Hihetetlen jó kis csapat volt az, a társaság szép százaléka NB I-es felnőtt játékos lett és többek között Máthé Dominik és Szita Zoli is erősítette a gárdát. E mellett rendszeresen elkezdtem játszani a füred’ NB I/B-és felnőtt együttesében, így a terhelés bőven megvolt, 17-18 évesen már rendszerint évi 50 tétmérkőzést játszottam. 18 évesen aztán eljött a nagy nap, bemutatkozhattam a „nagycsapatban” az NB I-es Balatonfüredben és rögtön utána meg is kaptam életem első profi szerződését a füredtől.
Egy pillanatra maradjunk még az utánpótlásnál, itt kaptál válogatott meghívót is?
Igen büszke vagyok rá, hogy U20-ban magamra ölthettem a címeres mezt és részt tudtam venni a Szlovén korosztályos Európa Bajnokságon. Érdekesség, hogy Spekhardt Geri akkor és most itt is Cegléden, csapattársam volt.
Füredre visszatérve, 7 évet töltöttél ott, miután most váltottál, hogyan értékeled az ott töltött éveket?
Balatonfüreden évek óta, NB I-es szinten is remek csapat van. Ebből kifolyólag mindig erős a játékoskeret. Tudtam, hogy fiatalként mindig nehéz lesz bekerülnöm, de én ezt úgy fogtam fel, hogy rengeteget tanulhatok majd a csapattársaimtól, akik között azért jónéhány klasszis válogatott is volt. Nagyon sokat segítettek rutinos csapattársaim a játékom fejlődésében, amit ezúton is köszönök neki. Büszke vagyok rá, hogy 2022-ben sok év után a bajnoki bronzérmes felnőtt csapat tagja lehettem és a tavalyi évben az EHF Kupában masszív perceket játszhattam.
Végül még is váltottál, mi volt a fő ok?
Mindenképp több játékpercet szerettem volna a bajnokikon és egy olyan csapatot találni, ahol újra fejlődhetek, visszarázódhatok mind a védekezésbe, mind a góllövésbe. Cegléden tudom, hogy nagy hagyománya van a sportnak, így jó választásnak tűnt ide jönni, remélem, meghálálom a bizalmat.
Mi tartasz az erősségednek?
Én mindenben szeretnék még sokat fejlődni, de ha csak két dolgot kell kiemelni, akkor az a gyorsaságom és a technikás ziccer befejezéseim, ami nyilván egy szélsőnek elengedhetetlen képesség.
Cegléden mi a célod az NB I/B-ben?
Nincs nyomás rajtunk, nincs kimondott cél, én még is érzem ebben a csapatban, hogy megtudja nyerni a bajnokságot és persze nagyon jó érzés lenne, ha meg is telne az új csarnok a meccseinken! Ezért dolgozom, dolgozunk!