Hol és mikor kezdtél el kézilabdázni?
Balmazújvárosban ismerkedtem meg a sport alapjaival, igaz kezdetben én is a labdarúgással kezdtem, 10 évesen aztán már párhuzamosan bejött a képbe a kézilabdázás is. Édesanyám volt az aki a kézizés felé terelt, amiért nagyon hálás vagyok, hiszen ahogy mondani szokás ez a sportág egyből megtalált. Balmazon ekkor nagyon jó kis utánpótlás volt, sorra jöttek gyerek szinten a jó eredmények, mind csapat, mind egyéni szinten, ezáltal hamar visszaigazolást nyertem, hogy nekem ezzel a sporttal talán komolyabb szinten is foglalkozni kell.
Mikor dől el ez véglegesen?
Nagyon hálás vagyok nevelő klubomnak, hogy már nagyon hamar bedobott a mélyvízbe és 16 évesen már rendszeresen játszhattam a felnőtt NB I/B-és csapatban. Itt éreztem igazán, hogy a kézilabda sport lesz az életem egyik legfontosabb része. Ez egy remek tanulóév volt, nem mellesleg több csapat figyelmét is felkelltettem.
Ki keresett meg és hol folytattad?
Egészen pontosan Gulyás Péter, egykori magyar válogatott kézilabdázó keresett meg, hogy igazoljak a Telekom Veszprém utánpótlásába. Mondani se kell, balmazról’ ez akkor – és most is – nagyon nagy érzés volt. A családdal együtt kicsit mérlegeltünk és végül igent mondtunk. Következett a 4 éves veszprémi kaland.
Veszprémben mi változott, milyen éveid voltak itt?
Őszintén, kicsit nehéz volt az elszakadás Balmazújvárosból. Veszprémben viszont hamar felnőttem, a sporton túl magamnak kellet mindent megtanulnom. A kézilabdázás szintjén viszont álom volt Veszprém. Olyan miliőbe kerültem, ami semmihez sem fogható, nap mint nap, láthatja edzeni (később velük edzhet) a világ legjobb játékosaival, nagyon jó szakemberek egyengetik az útját, szóval minden adott, hogy kihozd magadból a legjobbat. Nekem külön öröm volt, hogy rögtön az első veszprémi évemtől kezdve számításba vettek a felnőtt csapatban is. Igaz „csak” az NB I/B-és gárdában, de büszkén mondom, itt váltam igazi felnőtt játékossá.
Visszatérve az edzőkre, kikről tanultál a legtöbbet?
Huuu biztos, hogy kifogok valakit hagyni, de csak pár név már felnőtt pályafutásom során, akik meghatározók voltak: Gulyás Péter, Gulyás István, Tombor Csaba, Carlos Perez, Momir Ilic és Dinko Dankovic és komolyan még sorolhatnám. Mind nemzetközi szinten is elismert remek edzőim voltak.
Utánpótlás válogatott voltál?
Igen, már a serdülő válogatottban kerettag voltam, de az ifibe és a juniorba is kaptam meghívást.
Vissza a felnőttekhez, hogyan jött az újabb váltás?
Azt gondolom az utolsó évem a Veszprém NB I/B-és felnőtt csapatában egész jól sikerült. Fiatal csapatunkkal – többek között a most itt Cegléden is csapattársam Markovics Patrikkal – sorra szereztük a meglepetés sikereket. Bekerültünk a bajnokság felsőházába, itt sikerült a a góllövőlista második helyét elérnem, az edzőim szerint az irányítójátékom is érettebb lett, szóval azt gondoltam 5 év NB I/B felnőtt után, 21 évesen talán készen állok egy NB I-es felnőtt szezonra. Jött a NEKA megkeresése az NB I-ből, én pedig nem sokat vacilláltam eligazoltam.
A tavalyi szezon a NEKA-ban milyen tapasztalatokkal vértezett fel?
Különleges helyzet volt a NEKA-nál, hiszen ismét egy nagyon fiatal kerettel rendelkező együtteshez kerültem, ahol óriási volt a versengés. Utólag már mondhatom, a tavalyi évben szerintem az egész NB I mezőnyét megleptük azzal, hogy ilyen jól szerepeltünk és hogy ekkora skalpokat begyűjtöttünk. (Gondoljunk csak a Telekom Veszprém elleni döntetlenre) Sótonyi László edzőmtől sokat kaptam és végre megtapasztalhattam az NB I tempóját, hosszú idő után ez egy újabb remek „tanuló év volt.”
Most viszont újra NBI/B, hogyan jött a váltás?
Azt gondoltam kell ez most nekem, egy olyan közeg ahol újra sokat játszhatok és úgy építhetem fel magam, hogy közben sikereket is ér el a csapat. Cegléden remek körülmények vannak, én már az új csarnok érában csatlakoztam be, ami fantasztikus, de emellett tudom – megtapasztaltam ellenfélként – hogy a szurkolók is mennyire szeretik itt a kézit. Van egy remek edzőnk Nagy Károly személyében, több ismerős a csapatban, de emellett rutinos játékosok is akiktől sokat lehet tanulni. Véleményem szerint ez egy bajnokcsapat lesz, persze rengeteg munka kell és nincs is ilyen szintű elvárás felénk, de szeretnénk minden meccset megnyerni és megmutatni, hogy mi van bennünk.
Végül kicsit saját kvalitásaidról is beszélj!
Mindennek előtt leszögezném, én igazi csapatembernek tartom magam, mindig magam elé helyezem a csapat sikerét a társaim kiszolgálást, mint az én egyéni számaimat. Irányítóként ez is szerintem a helyes út, de ha ki kell emelni képességeket, talán a pályán való helyzetfelismeréseim, látásom ami jó, szeretek egy az egyben a védőkre rámenni és még a közbelövéseimet szokták kiemelni az edzők. Remélem sok szép játékkal örvendezhetem meg a ceglédi szurkolókat!